A pilinszkázás, a vitorlázás, meg a hajózás: ettől egyedi a Kékszalag

Vitorlázni nagyon sokféleképpen lehet. Lehet trapézon lógva, versenyben, lehet fejben, lehet online módban, vagy csak a partról vágyakozva, esetleg sehogy, a hajót a kikötőben lakásként tartva is. Mindezektől különbözik a Kékszalag, mert az hajózás.

A különböző vitorlázások között a legegyszerűbb felosztás a biztonsági skála mentén adódik. Vannak – nagyon helyesen – akik a békés vizeket szeretik, akkor vitorláznak, amikor nem fúj „nagyon” a szél, és olyanok is vannak, akik még ekkor is kicsit alulvitorlázzák a hajót.

A kikötők népe az efféle vitorlázást pilinszkázásnak, strandbáderkedésnek, lötyögésnek, tinglitanglizásnak nevezi, és gondosan pejoratív hangsúllyal ejti ki e szavakat. Ennek azonban semmi értelme: amíg az efféle tevékenység nem fordul céltalan motorozásba, hanem megmarad a szél szolgálatunkba állítására tett kísérletnek, addig ez is vitorlázás, érteni kell a módját, átlátni a hajót, a felszerelést, és számolni kell a kockázatokkal. Ez pedig a vitorlázás maga. Nem mindenki szereti, ha dől a hajó, a kajütben lepotyog a tányér az asztalról, a kedves vendégekre pedig rájön a tengeribetegség, és foghatjuk a bokájukat.

A skála másik végén élére állítjuk a hajót (a tányérok nem is voltak, vagy a parton hagytuk, a vendégeket pedig gondosan megválogattuk), felhúzunk mindent, ami belefér, hasítunk, tokától bokáig vizesen üljük ki a hajót és üvöltve győzzük le az elemeket. Ez egy másik vitorlázás, dinamika, koncentráció, a határok feszegetése, vagyis minden, amit úgy általában sportnak neveznek az adrenalin vadászok és a szponzorok.

A biztonsági skála két véglete között az átmenet folytonos, bárhol elhelyezhetjük magunkat rajta. Bár általában különböző hajókkal űzik az egyik és a másik szélsőséget, valójában – néhány rohanógépet leszámítva – minden hajóval lehet lötyögni és pengén vitorlázni egyaránt, így csak rajtunk múlik, mit szeretünk általában, vagy mit csinálunk az egyik nap, és mit egy másikon.

Egy másik lehetséges felosztás a vitorlázás célja szerinti bontás. Ez lehet szórakozás, sport vagy hajózás. A szórakozást értjük, a vitorlássportot sem kell sokat magyarázni: a határokig elmenve más hajókat kell legyőzni valamilyen kijelölt pályán, adott időpontban, de a szélre tekintettel egy vagy több futamban.

A hajózás ezzel szemben az, amikor célunk van a vitorlázással: ha törik, ha szakad el kell jutnunk A-ból B-be, mégpedig időre. Ez mindjárt két olyan cél, ami a változó szelek miatt nem összeegyeztethető, de ez még semmi! Hajózáskor előre láthatóan nagy utat teszünk meg, éjjel-nappal megyünk majd, és mindenféle szélben mennünk kell. Nem véletlenül tartja a mondás, hogy hajózni muszáj.

A hajózásnak másik titkos összetevője a társaság. Ahogy azt a Dénes kapitány mondaná, nem az a lényeg, hogy hova megyünk, hanem az, hogy kivel! Egy 36-48 órás meneten óhatatlanul előkerülnek a csattanó nélküli történetek, és a legénység tagjainak azok a tulajdonságai is megmutatkoznak, amikről egy házibuli, vagy egy Facebook ismeretség alapján sohasem tudtál volna. És ez fordítva is igaz: téged is megismernek mások, alkalmasint olyan oldalaidról is, amiket amúgy nem szoktál a fény felé fordítani.

A hajózás velejárója a szükségletekről való valamilyen szintű lemondás. Persze vannak luxushajók, hideg-meleg vizes zuhannyal, de legtöbbünknek – különösen a Balatonon – nem ez az alapélménye.  Tegyük hozzá, hogy egy hullámos menetben a legtöbb embertárunk semmit nem tud kezdeni az efféle feature-ökkel, egészen egyszerűen azért, mert egy kicsi, zárt térben dülöngélve olyan gyorsan rosszul lesz, hogy az első próbálkozás után inkább lemond ezek használatáról.

A Kékszalag elvben vitorlássport, a helyzet azonban az, hogy az indulók legnagyobb része számára a Kékszalag valójában hajózás: a 155 kilométeres táv nyugodtan összemérhető egy adriai átkeléssel, nem akkor indulunk, amikor kedvezők az előrejelzések, hanem amikor a rajt van, a hajók 95 százaléka legalább egy éjszakát a vízen tölt, és időkorlátunk is van, ha szerepelni akarunk az évkönyvekben.

A hajózás kihívások elé állítja az embert, és ez az, ami a Kékszalagot egyedülálló eseménnyé teszi a balatoni vitorlázásban.