Siklatók / Siklóhajók / Rohanógépek

Hivatalosan siklatóknak, mindközönségesen csak rohanógépeknek nevezzük azokat a hajókat, amiket úgy terveztek, hogy képesek legyenek áttörni az elméleti sebességüket és könnyen siklásba jöjjenek.

Sokszor használjuk a rohanógép kifejezést egy-egy hajóra. Akkor használjuk ezt a szót, ha a hajó már ránézésre is úgy fest, hogy siklásra tervezték, vagyis arra, hogy sokszor és könnyen átlépje a saját elméleti sebességét. 

A vízbe merülő hajóknak ugyanis van egy könnyen kiszámítható elméleti sebességhatáruk, ami a vízvonalon mért hajóhosszból egyszerűen kiszámítható (a hossz gyökét szorozzuk 4,5-del, ha kilométer/órában számolunk). Áramlástani okokból ezt a sebességet az egyszeri hajó sose tudja meghaladni, de jellemzően elérni se. 

Más a helyzet, ha a hajó képes siklásba jönni. A siklás azt jelenti, hogy a hajótest a saját sebességétől kiemelkedik a vízből, a hajó tükréről (a hátul vízbe érő felületről) leszakad a farhullám, csökken a közegellenállása, és szinte lebegve halad a víz felületén. A sikló hajó képes áttörni az elméleti sebességet és annak akár többszörösével is haladni. 

A siklást a tervezők sok eszközzel képesek segíteni. A hajókat szélesebbre, feneküket laposabbra tervezik, könnyebb anyagokat használnak vagy trapézkeretet szerelnek rájuk. 

A legújabb gyorsan terjedő fejlesztés a foil. Ez a hajótestből oldalra kilógó speciális kiképzésű szárnypár a hajó két oldalán. Amint a hajó megdől, a szél alatti foil a vízbe merül. Ahogy a hajó gyorsul, a szárnyprofilon úgy keletkezik egyre nagyobb felhajtóerő, amely előbb megtámasztja a hajót a leeoldalon, majd a hajó további gyorsulásával képes akár az egész hajótestet kiemelni a vízből. De ez már nem is a klasszikus siklás, ez már vitorlás szárnyas hajózás.