Hajóhossz / LOA / LWL

Hajóhosszon kétféle adatot is értünk, egyrészt a hajó teljes hosszát az orrától a faráig, másrészt a vízvonalon mért hosszát.

Hajóhosszon általában a hajó teljes hosszát értjük az orrától a faráig. Az orrsudár – ha van – ebbe nem számít bele. Ezt sok helyütt LOA (Length Overall) rövidítéssel jelölik. 

A hajó menettulajdonságait illetően ennél fontosabb a másik érték, a vízvonalon mért hosszúság (LWL, azaz Lenght at Waterline). Ennek azért van jelentősége, mert ez a szám meghatározza a hajó legnagyobb elméleti sebességét. 

Az elméleti sebesség az a határ, amit a hajó legfeljebb megközelíteni tud addig a pontig, amíg siklásba nem jön. A siklás egy fura hidrodinamikai jelenség, a hajó ilyenkor kiemelkedik a vízből, tovább gyorsul, és még jobban kiemelkedik egészen addig, míg végül a nedvesített felület (leegyszerűsítve a közegellenállás) minimálisra nem csökken. 

De nem minden hajó képes a siklásra, sőt nagyon sok hajó egyáltalán nem tud siklásba jönni, ők az áramlástan törvényei szerint nem tudják áttörni az elméleti sebességet, örökre saját hullámuk foglyai maradnak. 

A hajó elméleti sebessége nagyon egyszerűen kiszámítható. A vízvonalon mért hosszúság gyökét megszorozzuk 4,5-del, és máris tudjuk a hajónk elméleti sebességét kilométer/órában. Egy 10 méter vízvonalhosszú hajó elméleti sebessége eszerint alig több, mint 14 km/h.

Ezt az összefüggést nem olyan régen ismeri az emberiség, ezért találkozhatunk például a Balatonon is olyan hajókkal, amelyek orra és fara messze kilóg a vízből: ilyenek például a cirkálók. A mai modern hajótervezés ezzel szemben arra törekszik, hogy a hajó orra minél hamarabb elérje a vizet, a hajóorrok mára ezért lényegében függőlegesek lettek.