Reff / Reffelés

A reffelés a vitorlafelület csökkentése úgy, hogy közben nem cseréljük le azokat.

Ha erősödik a szél, arra kényszerülünk, hogy csökkentsük a vitorlafelületet, mert a túl nagy vitorla a kelleténél jobban dönti a hajót, romlik a menetteljesítmény, és ráadásul még veszélyes is lehet. 

A vitorlafelületet csökkenthetjük úgy is, hogy kisebbekre cseréljük a vitorlákat, de úgy is, hogy a fent levők felületét csökkentjük, ez utóbbit nevezzük reffelésnek. 

Klasszikusan a grósz (azaz a nagyvitorla) esetében beszélünk reffelésről, mert a grószt a legritkább esetben lehet kisebbre cserélni (praktikusan senki nem hord magával vihargrószt, ez a szó nem is nagyon létezik). A fokvitorláknál sokkal gyakoribb a csere, de ezek is betekerhetők, azaz végső soron reffelhetők.

A grósz reffelése általában úgy történik, hogy leengedünk – de inkább lehúzunk – belőle egy szakaszt, és a leengedett részt a boomhoz kötjük. Ehhez a vitorlában vízszintesen reffsorokat (szemeket és bennük reffköteleket) helyeznek el. Emiatt ez a fajta reffelés csak szakaszonként valósítható meg: annyit tudunk reffelni, ahány reffsorunk van. Egy reffel megyünk, ha alulról nézve az első sorig engedjük le a rongyot, kettővel, ha a másodikig, és így tovább.

A reffeléshez el kell lobogtatni a grószt, különben a vitorlát az árbóchoz kötő szemek úgy feszülnek, hogy az istennek se tudjuk lehúzni a belépőélt. 

Túrahajókon (melyeknél nagyon fontos szempont a kényelem) létezik egy másik módja a grósz reffelésének, ez az árbócba tekerés. Ilyenkor a grósz belépőéle egy árbócban futó tengelyhez van erősítve, erre tekeredik fel a vitorla, vagyis nem lefele-, hanem előrereffelünk. 

A fokokra általában fokrollereket szerelünk, ezzel lehet betekerni a fokot. A betekerés kényelmes megoldás, de probléma, hogy a kint maradó vitorla formája romlik, és magasabbra kerül az alsó él végén a behúzó pont, ezzel pedig romlik a vitorla húzóereje. Éppen ezért a versenyzők – a Kékszalagon is – inkább gyakrabban cserélik a fokokat.