Kormányzás

A kormányzás a hajó vezetése. Történhet kormányrúddal vagy kormánykerékkel.

A kormányzás a hajó folyamatos irányítását jelenti, mert a vitorlás nem tud magától egy irányba menni: ha elengedjük a kormányt, biztosan letér az addigi pályájáról, jellemzően – ha minden jól van beállítva – lúvol, azaz a szél felé fordul el, vagyis magától élesít. 

A kormány egy vízbe lógó – alapállásban a hajó hossztengelyével párhuzamos – lap, úgy is hívjuk, kormánylapát. Ha ezt valamelyik oldalra kifordítjuk a középállásból, akkor a mellette eláramló víz a hajó farát a másik oldal felé tolja el, ettől fordul a hajó. 

Ebből az is következik, hogy ha a kormány mellett nincs áramlás, mert a hajó áll, akkor a hajó lényegében kormányozhatatlanná válik. 

A kormányos általában a hajó szél felőli oldalán áll hátul, hogy jobban lásson, és jobban érezze magán a szelet. A kormánykerék a legtöbb hajón ugyan középen van, de a kormányosok ennek is inkább a szél felőli oldalán szeretnek inkább állni, amíg ez magoldható. Viharos szélben nem az, mert akkora erők keletkeznek a keréken, hogy két kézzel kell kapaszkodni bele. Más hajókon éppen ezért két kormánykerék van egymás mellett, és a kormányos a szél felőlinél áll. 

A kormányszerkezet alapvetően kétféle elven működhet: kormányrúd vagy kormánykerék segítségével. 

Fontos különbség a rúd és kerék között, hogy a kormányrúd direkt módon adja vissza a kormányon keletkező erőket a kormányos kezére. Ez persze fordítva is igaz, a kormányos a kormányrudat használva viszonylag kis mozdulatokkal is nagy irányváltásokat képes elérni. 

A kormánykerék ezzel szemben „szervó”: áttételek segítségével működik, ezért a kormányos kevésbé direkt módon érzi az erőket, és – a kormányrúdhoz képest mindenképpen – viszonylag nagyot kell forgatnia a keréken, hogy a hajó reagáljon. 

A versenyzők emiatt jobban preferálják a kormányrudat, de bizonyos hajóméret fölött a kormányon akkora erők keletkeznek, hogy ez nem megoldható. 

Mivel a szél sohasem egyenletes, és ezért a vitorlákra ható erő is másodpercenként változik, illetve a hullámok is forgatják a hajót, ezért a kormányzás egy vitorláson folyamatos mozgást, állandó állítgatást jelent. Pöfföknél (befúvás, avagy szélerősödés) fölcsűrni (élesíteni), hullámokat venni (ideális szögben tolni a hajót egy érkező hullámra) nagy gyakorlatot és tapasztalatot igényel, ezért a kormányos kiemelt szereplője a legénységnek, mondjuk úgy „bizalmi” pozíció. 

De nemcsak ezért kiemelkedő fontosságú személy a kormányos, hanem azért is, mert az ő mozdulatai indítják a manővereket. Emiatt a túravitorlázásban azt szokták mondani, hogy mindig a kormánynál álló ember az aktuális kapitány, a hajó többi szerelvényét kezelő manschaftok mind az ő vezényszavára kezdenek dolgozni akkor is, ha egyébként maguk is tudják, mikor mi a dolguk. 

Versenyitorlázásban ennél némiképp bonyolultabb a helyzet, előfordul, hogy a kormányos és a skipper személye különválik, vagy a taktikusnak is nagy beleszólása van abba, hogy a hajó mikor mit csináljon, ilyenkor ők is utasíthatják a kapitányt. A megfelelő pillanat kiválasztása, a manővereket megelőző „visszaszámlálás” és a manőver megkezdését – azaz a szükséges kormánymozdulat indítását – jelző figyelmeztetés azonban ilyenkor is a kormányos dolga marad. 

Utoljára szerkesztve: 2021. július 21.

Kapcsolódó témák





Utoljára megtekintett fogalmak

A Kékszalag és a vitorlázók fogalomtára pénzügyi partnere a Raiffeisen Bank.

Oldalunk célja a tájékoztatás. Minden tartalmat a legnagyobb gondossággal állítottunk össze és rendszeresen ellenőrzünk, az itt szereplő információk azonban ezzel együtt sem tekintendők konkrét helyzetekre vonatkozó tanácsadásnak, az információk alkalmazásából fakadó bármilyen jogi következményért a kiadó felelősséget nem vállal. Ha az oldalunk aktualitását vesztett hibás információval találkozna, kérjük jelezze nekünk: hibabejelentes@kekszalag.csakalenyeg.hu