Egytestű hajó

Egytestűnek nevezzük azokat a hajókat, amelyeknek csak egy vízbe érő nedvesített felülete van. Kicsit egyszerűben ezek a szokványos hajók.

Vitorlázni sok mindennel lehet a szörftől az óriási, Föld-kerülő rekordokat döntő trimaránokig, de mégiscsak az egytestű hajók jutnak először az eszünkbe, ha vitorlázásról beszélünk. 

Ez azért van így, mert az egytestű hajóknak vannak olyan jó tulajdonságaik, amik biztonságossá teszik a velük való hajózást, ezért a túrahajók zöme ilyen. 

Az egytestűek könnyűszerrel tervezhetők úgy, hogy „keljfeljancsik” legyenek, azaz bármilyen erős dőlésből maguktól visszaálljanak. Ugyanez nem mondható el a kéttestű (katamarán) és háromtestű (trimarán) hajókról. Ez alól a jollék kivételt képeznek, cserébe könnyen visszaállíthatók. 

A másik ok, hogy a többtestűek belső elrendezésében általában súlyos kompromisszumokat kell kötni a kényelmes lakhatóságot illetően.

Ugyanakkor az egytestű hajók versenyszituációban hátrányban vannak a többtestűekkel szemben, mert vízbe lógó részük zömökebb, nagyobb az ellenállása, és tőkesúlyt kell cipelniük, míg a többtestűeknél éppen az oldalra kinyúló testek adnak formastabilitást a hajónak, így nincs szükségük tőkesúlyra.

Éppen ezért sok olyan verseny van, ahol nem szerepelhetnek együtt az egy- és a többtestű hajók, más versenyeken külön eredményt hirdetnek a két kategóriában. A Kékszalag sokáig egytestű hajókra kiírt verseny volt, ezért szerveztek a Balaton történetében három alkalommal „egész balatonos” Fehér Szalag versenyt (a Fehér Szalag eredetileg „csupán” a keleti medence körbehajózása). A Kékszalagon végül 2014 óta indulhatnak a többtestűek is. 

Ma már a foilok segítségével az egytestű hajók is képesek arra, hogy teljesen kiemelkedjenek a vízből, és így minimálisra csökkenjen a nedvesített felület és vele a közegellenállás. Így a vitorlákra ható erők könnyebben alakulnak mozgási energiává, ami sokkal nagyobb sebességet jelenthet, de a tőkesúly mint hátrány megmaradt.